A babahordozás testi és lelki hatásai
Néhány évtizeddel ezelőtt Magyarországon sokan még csúnyán megnézték azokat, akik nem babakocsiban tolták, hanem magukra kötve cipelték a gyermeküket. Aztán elterjedtek a „kenguru”; a hordozókendők azonban továbbra is valami afrikai furcsaság maradt többek szemében.
Egyik lányom kb. hathetes volt, amikor egy járókelő iszonyúan leteremtett. Felelőtlennek nevezett, amiért kendőbe fektetek egy ekkora kisbabát, mivel – véleménye szerint – ezzel tönkreteszem a gerincét. Ez a kissé tolakodó, de valójában jó szándékú ember nem tudta, hogy a hordozókendők anatómiailag teljesen ideálisak egy újszülött számára is. Éppen úgy hatnak rájuk, ahogy erre szükségük van: tartást adnak nekik, a nyeklést-nyaklást megakadályozzák, de a szinte szabad mozgást mégis lehetővé teszik.
Szerencsére mára már a babahordozás teljesen természetessé vált hazánkban is. Ideje volt, hiszen valójában ez eredendően a leginkább természetes módszer. A közelmúltban olyan komoly kultúrája alakult ki a babahordozásnak, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik a különféle típusok között.
Mindenekelőtt azt kell látni, hogy milyen előnyei vannak annak, ha egy csecsemőt a saját testünkön hordozunk.
Az alább következő felsorolás nem elméleti elképzeléseken, hanem konkrét kutatási eredményeken, elsősorban J. Büschelberger professzor vizsgálatain alapul.
Testi előnyök:
- anatómiailag megfelelő tartás biztosítása
- a baba gerincének és fejének megtámasztása; a csecsemőnek és a szülő számára egyaránt kényelmes helyzet
- a hasfájás csökkenése a baba pocakját érő masszírozó hatás és a szelek könnyebb távozásának következtében
- a testközelség közvetve (a prolaktin szint emelkedése által) kihat az anyatejtermelés növekedésére is
- az állandó közelség gyakoribb szoptatást tesz lehetővé (a baba sűrűbben kér enni, és kis gyakorlattal az anyuka teljesen diszkréten, feltűnésmentesen tudja megszoptatni akár társaságban is
- a fentiek következtében a kis súllyal született babák gyorsabban fejlődnek, ha gyakran vannak babahordozóban
- segíti a baba idegrendszerének és légzésének fejlődését (közvetve csökkenti a bölcsőhalál kockázatát)
- stimulálja a mozgás- és egyensúlyszerveket
- ritkábban fordul elő a „laposfej” kialakulása a „hordozott” babáknál (kevesebbet fekszenek a hátukon)
- az anya mindkét keze felszabadul, szabadabban mozoghat, ez persze erősen kihat a lelki tényezőkre is
Lelki előnyök
- felszabadultság, nyugalom érzése
- biztonságérzet kialakulása a babában a testközelség és a szemkontaktus miatt
- a szülő-gyermek kapcsolat megerősödése, intimebbé, meghittebbé válása (még akkor is, ha esetleg az édesanya valami miatt nem tudna szoptatni)
- gyorsabb, hatékonyabb szocializáció (a babának jóval több lehetősége van szemlélődésre, a világ megismerésére, mint babakocsiban fekve)
- csökkenti az anyák depressziós vagy pszichoszomatikus megbetegedésének esélyét
- ha esetleg mégis kialakul a gyermekágyi depresszió, jelentősen megkönnyíti az anya helyzetét (a testi közelség általában sokat segít ilyenkor)
