Babanév választó

Hozzászólások

„Aludj el szépen, kis Balázs!”

0hozzászólás
Gravida – A baba-mama vitamin   Rovat: Egyéb   2012.05.30.
„Aludj el szépen, kis Balázs!”

Egy csecsemő altatása olyan egyszerű dolognak látszik, mégis sok feszültség forrása lehet. Mint a legtöbb babatémában, itt is homlokegyenest ellentétes vélemények csapnak össze egymással – akár egy családon belül is. És akkor még nem beszéltünk a végtelenül okos nagyszülőkről, szomszédokról vagy mondjuk a körzeti védőnő tanácsairól.

A lehetséges álláspontokat nem áll szándékomban egyenként részletesen bemutatni, elég csak ízelítőt adni a szélsőséges változatokból:

Egyesek úgy gondolják, minden a pontos szoktatáson múlik, ezért stopperórával altatják (és ébresztik!) a gyereket. A „könyvből nevelő” szülők nagyon szeretik ezt a módszert. Nem jó, ha a baba túlfárad, sem ha túlalussza magát, ezért mindent a percmutató és a gyermekre vonatkozó „használati utasítás” szerint csinálnak. Nincs irgalom: szép álom, vidám játék mit sem számít. Ha jelez a vekker, akkor a szülő cselekszik, a gyerek pedig engedelmeskedik: vezényszóra alszik vagy ébred.

Mások mindent a babára bíznak. Ha álmos, úgyis elalszik. Szabad rángatni éjjel-nappal mindenhová, nem kell sem elcsöndesedni, sem a nyugodt, intim légkört biztosítani a gyereknek. A csecsemő tudja, mit akar: felesleges altatni; alszik, ha igénye van rá. Persze ezt is lehet egészen másképp csinálni. A szülők a csecsemő rabszolgájává is válhatnak. A baba igényeire hivatkozva a leglehetetlenebb szertartásokat találhatják ki maguknak; például hogy a gyerek csak a babaülésben ringatva tud elaludni. Hasonló (a való életből vett!) variációk:

- az édesanya órákig énekel napközben is, nemcsak az esti fektetésnél,

- a babuka csupán anyucival együtt hajlandó lefeküdni; amíg a mami ébren van, addig a pici is,

- az egyik szülőnek porszívóznia kell, és közben a hátára venni a gyereket, akit a porszívó monoton zaja nyugtat meg,

- kocsival kell néhány kilométert megtenni a fenti cél érdekében…

A szülők kreativitása nem ismer határokat…

Egyes családokban a csecsemő álma annyira szent dolog, hogy semmiképpen sem képzelhető el az ébresztés. Ha a kicsi szunyókál, akkor otthon megáll az élet. A többiek legfeljebb csak suttoghatnak, de még jobb, ha egyáltalán nem nyúlnak semmihez, és nem is vesznek levegőt. Bármilyen előre egyeztetett program lenne, a család véletlenül sem ér oda időben, mert Babócát tilos megzavarni. Miután magától felébredt – és betermelte az igényei szerinti elemózsiát – , csak utána lehet bárhová indulni, feltéve ha tart még az a program, amire igyekeztek volna.

Az elrettentő példákból talán ennyi is elég volt.

Valójában mire van szüksége egy kisbabának? Nézzük meg a tényeket!

Egy újszülöttnek még napi 18-20, egy nagyobb csecsemőnek pedig kb. 16-18 órát kell aludnia ahhoz, hogy egészségesen fejlődjön. Ez ténykérdés, lényeges eltérések legfeljebb abban adódhatnak, hogy milyen szakaszokban, miféle beosztásban igényli egy kisbaba a fenti alvásmennyiséget. Nem állítom, hogy minden családban ténylegesen lehetősége is van egy picinek ennyit aludni, de hogy szüksége lenne rá, az biztos.

A szoktatás, a szülők életkörülményei és főként ezek hirtelen változása, a csecsemő egyéni alkata sokféle konkrét gyakorlat kialakulásáért felelős. Egyeseknél a csecsemő szinte a születésétől kezdődően teljesen átalussza az éjszakát, mások ezt kemény és könyörtelen szoktatással tudják csak elérni. „Hadd üvöltsön egész éjszaka, átrakom a legtávolabbi szobába, vagy bedugom a fülem. Pár nap alatt megtanulja, hogy éjjel hiába hív.” Azt mondják, hatékony módszer, de én a magam részéről rendkívül károsnak gondolom a gyermek lelki fejlődésére vonatkozóan.

A legtöbb kisbaba a folyamatos, szelíd ingerek hatására biztonságban érzi magát, ezért napközben sokat alszik, éjjel, az ingerszegény környezetben viszont könnyen felébred. Ilyenkor egy darabig gőgicsél, aztán sírni kezd. Van, hogy éhes, de könnyen lehet, hogy egyszerűen csak az édesanyja közelségére vágyik. Végtelenül fárasztó lehet ilyenkor mindig felkelni hozzá, de kegyetlen dolog, ha teljesen magára hagyjuk. Éppen a biztonságérzet nem fog tudni kialakulni benne.

Extrém helyzetben akár nyolc-tíz alkalommal is felsírhat éjszakánként egy csecsemő. Nyilván nem kell minden esetben azonnal ugrani, és főleg nem szükséges mindig megszoptatni. De ha huzamosabb ideig, szűnni nem akaróan sír, akkor célszerű segíteni rajta. Ennek persze az lesz a következménye, hogy ebben az időszakban az édesanya jóval fáradtabb, ingerlékenyebb lesz. Az apuka segítsége nagyon jól jöhet, de várhatóan ő is gyengébben fog teljesíteni a nyugtalan éjszakákat követő napokban a munkahelyén.

A csecsemő alvása előbb-utóbb mindenképpen „beérik”. Ahogy nő a hasa és a gyomra, egyre inkább képes lesz rá, hogy az esti etetéssel kihúzza hajnalig vagy akár reggelig. De azért sem sportszerű ezt már a kezdet kezdetén elvárni tőle, mert az újszülöttek pici pocakja csak kb. négy órára való táplálék elraktározására képes. Hiába eteti túl valaki, átlagosan négy óra múlva a kisbaba mindenképpen megéhezik, és igényli az etetést. Akkor is szüksége van rá, ha a keményebb anyukák ezt nem fogadják el, és nem adják meg neki. Sőt még akkor is, ha a sorozatos frusztráció, a „következetes szoktatás” következtében már a kicsi is csendes beletörődéssel fogadja, hogy hiába is várná az édesanyját.

Saját nagycsaládos tapasztalatomból mondom, hogy érdemes kibírni a”kibírhatatlan” időszakot. Meghálálja magát az erőn felüli erőfeszítés. Hosszútávon jó eséllyel lesznek nyugodtan alvó, harmonikus lelkű, kiegyensúlyozott személyiségű gyermekeink.

Hozzászólások
Én is hozzászólok!
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!