Élettani változások a várandós időszakban

Élettani változások a várandós időszakban

A várandós állapotban bekövetkező változások a szervezet felkészülését és alkalmazkodását jelzik a magzat kihordásához, és majdani világra hozatalához. Ezek a változások többségében észrevétlenül zajlanak. Egyes esetekben azonban – bár teljesen normális jelenségekről van szó – kellemetlenek is lehetnek, így mindenképpen tanácsos e változásokat megismerni.

A keringési- és légzési rendszer változásai

A várandósság alatt a szív munkája, vagyis a szívkamrák által az erekbe pumpált vér mennyisége megnövekszik. Ezzel csaknem párhuzamosan emelkedik a szívfrekvencia is, amely a 28-30. hét
környékén 10-15/perc értékkel is magasabb lehet a várandós időszakban tapasztalthoz képest. A vér összetétele is megváltozik, hiszen a keringő vér mennyisége megnövekszik, ezzel biztosítva a méhlepény vérellátását. Így készül fel a szervezet a szüléskor bekövetkező, esetenként igen jelentős fokú vérvesztésre is.
A keringési változások egészséges várandósoknál nem okoznak problémát. Abban az esetben azonban, ha a várandós már a fogamzást megelőzően is szív-, vagy keringési betegségben szenvedett, fokozottabb orvosi ellenőrzésre, esetenként kórházi felügyeletre szorulhat. Ilyenkor a társszakmák (belgyógyászat-kardiológia) szakértő képviselőit is bevonjuk
a gondozási tevékenységbe. Súlyos szívbetegségek esetén a gyermekvállalást sem javasolják, mivel a várandósság, vagy maga a szülés életveszélyes állapotba sodorhatja a pácienst. Erről azonban csak magasan képzett szakértők (belgyógyász-kardiológus, altatóorvos) véleményének ismeretében lehet dönteni.
A keringési rendszert illetően meg kell említeni a visszértágulatok gyakoribb előfordulását (súlyosbodását) is, amelyek főleg a lábszárakon, combokon, nagyajkakban alakulhatnak ki. Az aranyeres csomók is visszér-tágulatnak tekintendőek. E panaszok rosszabbodása helyi kezelés (rugalmas pólya, kenőcsök, aranyér-ellenes krémek) vagy a visszerek falainak tónusát biztosító gyógyszerek segítségével megelőzhető.
E kezelésekre általában a gyermekágyas időszakban is szükség van, mert a visszerek pangása csak a szülést követően, fokozatosan szunik meg.
A várandósoknál a felszínes, mellkasi légzés kerül előtérbe, amelyért a megnövekedett méh által feljebb nyomott rekesz felelős. Az említett panaszok megjelenésekor segíthet a több pihenés, kímélő életmód, illetve a friss, szabad levegőn való tartózkodás.

Az emésztőrendszer változásai

A várandós időszak alatt lelassul a táplálék felszívódása, és a gyomortartalom ürülése. Ezzel együtt a gyomorsav termelődése is fokozódik.
Részben e folyamatok, valamint a megnövekvő méh által felnyomott gyomor és a nyelőcső záróizmának ellazulása felelős a gyakrabban jelentkező hányásos-gyomorégéses panaszok kialakulásáért. Az epehólyag simaizma is ellazul, és kiürülése is nehezített. Emiatt epetáji panaszok, illetve epekövesség is gyakrabban fordul elő várandósoknál. A székletürítési zavarok nagy rosttartalmú étrenddel előzhetőek meg.

A vese és a vizeletkiválasztó rendszer változásai

A várandósság során a vesék vérátáramlása megnő. Egyes esetekben a húgyvezeték (általában a jobb oldalon) a növekvő méh által kissé összenyomódhat, amely általában panaszokat nem okoz. Vesetáji fájdalmak esetén azonban tájékoztatni kell a gondozó orvost, mivel ekkor a vesék ultrahangvizsgálata is szükséges lehet.

Csontrendszeri változások

A terhesség alatt a csontok kalciumtartalma csökken, ezért különös jelentősége van mind a magas kalciumtartalmú étrendnek, mind a kalcium és multivitamin-készítmények alkalmazásának. Várandósoknál napi 1200-1500 mg kalcium bevitele javasolt. Kerülni kell a foszfortartalmú termékek (pl. kólafélék) fogyasztását, amelyek csökkentik a szervezet kalcium szintjét. Bizonyos élvezeti szerek (kávé, tömény alkohol, egyéb koffeintartalmú italok) serkentik a kalcium gyors kiürülését a szervezetből, ezért ezeket sem javasolt fogyasztani. Egyes tudományos adatok szerint a megfelelő kalcium-bevitel a szülés utáni depresszió elő­fordulási gyakoriságát is csökkenti.