Mikor szóljunk a munkahelyen, hogy kisbabát várunk?

Egy ilyen kérdésre lehetetlen egyértelmű választ adni. Vannak olyan emberek, akik boldogságukat szeretnék rögtön szétkiáltani, mások óvatosabbak, úgy érzik, az ő legintimebb titkuk, hogy egy új élet fejlődik a szívük alatt, ezért nem akarják elmondani szinte senkinek, amíg magától nem válik nyilvánvalóvá a dolog. Egyesek attól félnek, nehogy előre igyanak a medve bőrére, hiszen félnek az esetleges komplikációktól, a vetélés veszélyétől, mások elsősorban a főnökség reakciójától tartanak: hogy hátrányt jelenthet számukra a cégnél, ha kiderül, hogy már nem száz százalékos munkaerőként vannak jelen.

Mivel statisztikailag az első 12 hét a legveszélyeztetettebb időszak a magzat megmaradása szempontjából, a nők többsége a szűk családon és baráti körön kívül a többieket csak ezután szokta beavatni a boldog hírbe. A munkahelyen csak abban az esetben vállalják fel nyilvánosan, hogy hamarosan szülni fognak, ha vagy az egészségi állapotuk, vagy a munka jellege ezt mindenképpen megkívánja.

Nehéz például eltitkolni a terhességet akkor, ha egészségügyi problémák lépnek fel a kismamával vagy magzatával kapcsolatban. Ha egy szülőképes korban lévő dolgozó hirtelen rendszeres hányingerrel kezd küzdeni, esetleg sűrűn hánynia is kell, ha folyamatosan rossz a közérzete, fáradékony, kevésbé hatékony a munkájában, az másoknak is feltűnhet.  A várandóság előrehaladtával megduzzadhatnak a lábak, erősödhet a hátfájás, nehézzé válhat az egy helyben ülés. Ilyen esetekben van úgy, hogy egyre sűrűbben kell vizsgálatokra járni, amit bizony nem mindig sikerül munkaidőn túl elintézni. A rendkívüli szabadnapokat viszont meg kell indokolni.

Feltétlen közölni kell akkor is a terhesség tényét, ha valaki veszélyes munkakörben dolgozik; vannak ugyanis olyan tevékenységek, amiket kisbabát várva nem szabad folytatni.

Veszélyeztetett terhesnek nyilvánítják azokat, akiknél nem szűnik - vagy fokozott mértékben jelentkezik - a hányás, a fáradtság, illetve akiknél egyéb gondok (pl. nem múló görcsök, vérzés stb.) jelentkeznek. Ez esetben az orvos kiírja az érintetteket; ők folyamatosan otthon maradhatnak betegállományban.

Az anyavédelmi törvénynek megfelelő munkákat veszélyeztetett terhesség mellett is végezhetnek a kismamák. Csak néhány jellemző példa: Futószalag mellett már nem dolgozhatnak, nem cipelhetnek 5 kg-nál nehezebb tárgyakat, nem oszthatók be éjszakai vagy hétvégi műszakra, nem kötelezhetők túlórára, de mondjuk irodai ülő munkát ez esetben is végezhet az ember, csak arra kell figyelnie, hogy bizonyos időközönként átmozgassa a tagjait. Az ötödik hónaptól a várandós nők napi 4 óránál több álló munkát nem végezhetnek.

Ha valaki balesetveszélyes helyen dolgozik, vagy olyan munkakörben, ahol egészségkárosító anyagokkal (pl. röntgen, ártalmas gőzök, gázok stb.) érintkezik, akkor amint teheti, azonnal hagyja abba a munkát, hogy a babája ne legyen kitéve efféle veszélyeknek. Tervezett terhesség esetén érdemes már a fogantatás előtt szabadságra menni, ha a magzat fejlődésére káros hatással lehet a munkahelyi környezet. Az is előfordulhat, hogy nem rögtön betegállományba vonul az ember, hanem az adott helyzetre hivatkozva az áthelyezését kéri egy másik osztályra vagy egy új munkakörbe.

Óriási előnyei vannak annak, ha egy nő otthon tud maradni a várandósság ideje alatt. Ez esetben nyugodtan készülhet a baba várására; pihenhet, előkészítheti a szobácskát, testileg-lelkileg kipihenheti magát.

Aki úgy dönt, hogy amíg csak lehet, dolgozni szeretne, annak is célszerű legalább négy héttel a szülés tervezett időpontja előtt abbahagyni a munkát. Az utolsó hónapot már mindenképpen a baba várásával kellene tölteni.