Szoptatás társaságban

A szoptatás nagyon intim dolog. Amikor egy édesanya a saját testéből eteti gyermekét, az semmiféle más élményhez nem fogható. Olyan meghitt kapcsolatot alakít ki a két ember között, ami egy apa számára alig elképzelhető.

Az első napokban még az anya is, babája is bizonytalanok. Együtt tanulják meg, hogy számukra milyen testhelyzet az optimális. Ezek a legintimebb pillanatok, amiket nagyon nem jó megzavarni. Ekkor általában az anyuka is kerüli a társaságot, kettesben akar lenni újszülöttjével.

Az első csecsemőt a legtöbben fekve szokták szoptatni. Ilyenkor úgy helyezkedik el a pici, hogy a mellnek azokból a részeiből is ki tudja szívni a tejet, amelyekhez ülve nem férne hozzá. A fekvő helyzetnek nagy előnye az is, hogy az anyuka pihenni is tud közben, sőt a terhesség alatt megdagadt, esetleg visszeressé vált lábát is pihentetheti. A gátizmot sem terheli a mama súlya. A fekvő édesanya a babát nemcsak magával párhuzamosan teheti le, hanem ellenkező irányból is elhelyezheti, így más-más területet tud kényelmesen kiüríteni. Ebben a pózban például a hónalj alatti részt, ami a leginkább hajlamos becsomósodni és gyulladást okozni olyankor, amikor nem ürül ki egészen.

Amíg az egyik mellből szopik a baba, addig a másikra rá lehet tenni egy hőtárolós ballont, esetleg egy felhevített rizszsákot vagy akár egy frissen kivasalt meleg ruhát. Az éppen pihenő mellben is megindul ugyanis a tejelválasztás, és a magasabb hőmérséklet hatására az esetleges tejcsomóképződés abbamarad, a kialakult csomók feloldódnak, így jó eséllyel teljesen elkerülhető a mellgyulladás.

Ha már több gyerek van otthon, a legkisebb csecsemő számára nagyon ritkán sikerül megteremteni azt az intim együttlétet, amihez hozzátartozik a félrevonulás, a kettesben töltött idő. A kistesók is igénylik a foglalkozást, szoptatás közben ők is ott sertepertélnek az anyuka és a pici baba mellett. A mamának meg kell tudnia oldani, hogy egyszerre legalább két dolgot csináljon: a legkisebb porontyát táplálja, a másikat hallgassa meg, rá is figyeljen oda. Ha az anya ezt nem tartja fontosnak, és elvonul az újszülöttel, akkor a testvérekben sokkal könnyebben kialakul a féltékenység, ami akár hosszú évekre elmélyülhet. Nagyon fontos, hogy a tesók is érezzék az anyai szeretetet, ezért amíg a kicsi szopik, addig pl. másik oldalról odabújhassanak a nagyobbak is, legalább az egyik kezünkkel őket simogassuk. Kis korkülönbség esetén az sem ritka, hogy egyszerre akár két pici lakmározzon a két emlőből.

Mindenki jó előre készüljön fel arra is, hogy amikor szoptat, az éppen jelen lévő női családtagok (például a saját édesanyja vagy anyósa) előszeretettel néznék, hogy csinálja, nemegyszer sok-sok jó tanáccsal is ellátnák eközben. Időben el kell dönteni, hogy ezeket köszönettel elfogadjuk és még örülünk is neki, vagy kedvesen, de határozottan visszautasítjuk. Sokkal kevésbé kellemetlen a kezdet kezdetén félrevonulni és megkérni mindenkit, hogy hagyjanak magunkra egy fél órára a babával, mint besokallva egyszer csak valakire ráripakodni, és kizavarni a szobából. Nincs minden emberre működő recept: vannak, akiket valóban megnyugtatnak, másokat kifejezetten felidegesítenek az okos szoptatási tanácsok. Mindenesetre a legjobb szándékkal elmondott intelmek is porig rombolhatják a kezdő anyuka önbizalmát, ami akár a tej elapadásához is vezethet. Ennél nyilván még az is jobb, ha valamelyik bölcs nőrokon egy kissé megsértődik amiatt, mert nem szeretnénk, hogy a szoptatás közben jelen legyen.

Ha egy nagymama azt sugallja, hogy nem eléggé fejlődik a baba, hogy túl keveset eszik, nem jól van mellen, nem elég az anyatej stb., az könnyen egy önmagát beteljesítő jóslattá válhat, egész egyszerűen azért, mert az édesanya lelkiállapota erősen kihat a tejtermelődésre is. Ugyanígy, ha csupa pozitív megerősítést kap („de szép a babád, milyen ügyesen eteted” stb.), akkor ez serkenteni tudja a tejtermelődést. Úgyhogy ha már mindenképpen mondanunk kell valamit egy szoptató anyukának, akkor feltétlen csak olyat mondjunk, amivel az önbizalmát erősítjük.

Érthető, hogy sokan megrökönyödnek azon, amikor valaki minden szeméremérzet nélkül nagy nyilvánosság előtt előkapja a melleit, és cumiztatja a porontyát. Lehet, hogy ez az anyukát egyáltalán nem feszélyezi, de másokat, pl. a jelen lévő férfiakat zavarba hozza, egyesek kifejezetten gusztustalannak tartják a nyilvános szoptatást. Ha lehetséges, érdemes tekintettel lenni rájuk is.

Időnként viszont teremt az élet olyan alkalmakat is, amikor nincs lehetőségünk félrevonulni a kisbabával, aki éhesen sír (vagy éppen velőtrázóan üvölt). Ilyenkor merül fel az a kérdés, hogy mi a jobb: hagyni éhezni, vagy – nem törődve a körülöttünk lévőkkel, akár a bámészkodókkal – megetetni a gyereket. A bevásárlóközpontok többségében ma már vannak baba-mama szobák, nagyon szépen berendezve, kényelmes fotellel, pelenkázóval. Ilyen helyen természetesen egy pillanatig nem kell zavarban éreznie magát a szoptató édesanyának. De ahol nincs ilyen, ott bizony előfordulhat, hogy akár a villamoson, akár egy lépcsőn vagy padon leülve kell enni adni a picinek. Ha az ember mindezt diszkréten teszi (pl. egy kendővel letakarva és nem a világ elé kitárva a melleit, hátat fordítva az embereknek vagy akár egy tág póló alatt etetve), akkor valóban nem érdemes azzal foglalkozni, hogy mit szólnak ehhez a járókelők. Ez legyen az ő problémájuk, az édesanya elég, ha megoldja a sajátját és a babáét. Ahhoz viszont szoptatnia kell.