Szülésterv
Azért félünk a szüléstől, mert olyan dologra vállalkozunk ilyenkor, amit korábban még sosem éltünk át – még akkor sem, ha esetleg már több gyermeknek adtunk életet. Hiába készülünk fel rá, hiába hallgatunk meg tapasztalt anyukákat, és hiába vannak akár korábbi személyes élményeink is e téren, nincs két egyforma szülés. Minden terhességünk közben tudnunk kell, hogy a következő szülésünk is egy teljesen egyedi, újszerű élmény lesz majd.
Akik először várnak kisbabát, általában a helyzettel együtt járó fájdalomtól tartanak leginkább. Arra ugyanis mindenki felhívja a figyelmüket, hogy „nagyon fog fájni”, de az első személyes tapasztalat előtt még elképzelni sem igen sikerül, hogy mégis milyen jellegű érzésre számítsanak.
Manapság már nemcsak doktort, hanem szülésznőt is választhatunk, akivel a terhesség közben, különösen a végén feltehetőleg jóval gyakrabban fogunk találkozni, mint a szülészorvossal. A CTG-vizsgálatok alkalmával például érdemes egyeztetni az igényeinket akár a szülésznővel, akár az orvossal – a legbiztonságosabb dolog persze előbb-utóbb mindkettővel. Ehhez viszont nagyon fontos már korábban átgondolni, pontosan mit is szeretnénk. Remek lehetőséget jelent egy konkrét szülésterv elkészítése.
A szülésterv valójában egy olyan igénylista, amit a saját elképzeléseink szerint állíthatunk össze annak érdekében, hogy a kis újszülöttünk világrajövetele lehetőleg valóban olyan legyen, amilyennek megálmodtuk. Ehhez viszont feltétlen szükség van az orvossal és a szülésznővel való egyeztetésre is, egyértelműen meg kell mondanunk nekik még jóval a terhesség vége előtt, hogy mit szeretnénk, nekik pedig nyilatkozniuk kell, hogy hozzájárulnak-e mindehhez. Lehetővé teszi-e egyáltalán az alternatív megoldásokat a kórházi protokoll, és nyitott-e (szakmailag felkészült-e) a személyzet arra, amit mi ideális szülésnek gondolunk.
Milyen elemeket tartalmazzon egy szülésterv?
Bár itt most leginkább eldöntendő kérdéseket fogalmazok meg, a kész szülésterv nyilván a már átgondolt igényeinket, elvárásainkat tartalmazza majd. Feltétlen döntsük el jó előre, hogy:
SZERETNÉNK-E…
- hogy a születendő gyermek édesapja bent legyen a vizsgálatokon, a vajúdáskor és a szüléskor? Amennyiben igen, akkor gondoljunk arra is, hogy ha esetleg császármetszésre lenne szükség, vajon akkor is lehetővé teszi-e kórház az apa részvételét.
- hogy egy segítő asszonytárs, tapasztalt anyuka (ún. dúla) is velünk lehessen?
- hogy a választott segítőkön, a szülésznőn és az orvoson kívül mások (orvostanhallgatók, idegen személyzet) ne tartózkodjanak abban a helyiségben, ahol a vajúdás és a szülés zajlik? (Erősen csökkenti – vagy lehetetlenné teszi – az intimitást, ha a kórházi dolgozók ki-be járkálnak a szülés idején.)
- hogy minden esetleges, előre nem tervezett beavatkozásról tájékoztassanak, és a beleegyezésünket kérjék?
- hogy amennyiben a szülés közben módosult tudatállapotba kerülünk, a felelős döntéseket a férjünk (párunk, segítőnk) hozza meg?
- szabadon választott testhelyzetben vajúdni és szülni (pl. állva, fekve, guggolva, ülve, térdelve, esetleg négykézláb, járkálva vagy akár vízben)? (Tudnunk kell, hogy kevés kórház teszi lehetővé mindezt – holott nagyon fontos lenne a szabad mozgás, a fenti lehetőségek igény szerinti váltogatása.)
- a vajúdás ideje alatt inni vagy enni?
- hogy a szülést bármilyen módon mesterségesen elindítsák, vagy ragaszkodunk hozzá, hogy amennyiben nem lép fel semmiféle komplikáció, ne gyorsítsák a természetes folyamatot? Ez esetben a magzat diktálja a tempót a vajúdás és szülés időszakában, és az orvos mellőzze a magzatburok megrepesztését, oxytocin bekötését, a méhszáj ujjal való tágítását, a hasra gyakorolt nyomást, rutinszerű infúzió adását és más mesterséges eljárásokat?
- hogy a folyamat esetleges leállása vagy lelassulása esetén is először a természetes eljárásokat (pl. homeopátiás szerek, aromaterápia, feszültségoldás biztató, kedves szavakkal stb.) részesítsék előnyben?
- fájdalomcsillapítást? Ha igen, akkor milyen jellegűt? Epidurális érzéstelenítést, gyógyszereket – vagy pusztán a természetes megoldásokat (pl. masszírozás, borogatás, meleg vizes zuhany, kádfürdő, homeopátia és aromaterápia alkalmazása) fogadjuk el?
- elkerülni a beöntést, borotválást, a végbélen keresztüli vizsgálatot, a húgyhólyag katéterezését, a hüvelyfalak masszírozását és nyújtását, valamint a rutinszerű gátmetszést?
- gátvédelmet kérni a gátmetszés elkerülése érdekében?
- megvárni a köldökzsinór elvágásával a pulzálás megszűnését?
- hogy az újszülött folyamatosan velünk maradhasson?
- hogy csak a legszükségesebb vizsgálatokat végezzék el a babán, és ne terheljék rutinszerű, de valójában felesleges fizikai fájdalmakkal közvetlenül a szülést követően? (Például a szájüregen vagy a végbélen át bevezetett csővel ellenőrizzék-e a nyelőcső és a belek átjárhatóságát, vagy inkább várják meg, amíg a csecsemő először szopik és kakil?)
- hogy a biztonság kedvéért történjen nyákszívás, vagy bízunk abban, hogy a baba magától is kiköhögi, feltüsszögi a nyákot?
- hogy az újszülöttet megfürdessék illatos babafürdetővel, vagy ragaszkodunk hozzá, hogy csak tiszta vizet használjanak e célra? Esetleg úgy gondoljuk, hogy egyáltalán ne piszkálják az első nap a gyereket, a magzatmázat is hagyják a testén, mert bár nem túl szép látványt nyújt maszatosan (dehogynem, egy kisbaba így is gyönyörű!), valójában a bőrének rendkívül egészséges ez a természetes máz – szemben például a „finom” illatszerekkel?
- hogy a méhlepény magától (oxytocin nélkül) jöhessen ki, vagy ezt az orvosra bízzuk?
- hogy a gyermek csak anyatejet kapjon, és a csecsemős nővérek ne itassák meg semmiféle tápszerrel vagy teával?
- rooming-in szobát a szülést követő napokra?
Ha mindezeket a kérdéseket időben végigbeszéljük a választott szülésznővel és orvossal, akkor lehet ugyan, hogy az igényeinket nem fogják maximálisan akceptálni, de még mindig van időnk akár kórházat és szülészt váltani, akár átgondolni a vágyainakt, és mindnyájunk számára elfogadható kompromisszumokat kötni. Kellemetlen és nem várt meglepetések egy rutinszerű, komplikációmentes szülés esetén jó eséllyel már nem fognak várni ránk.